építészet

Akinek nem kellett elzarándokolnia a cédrusokhoz

Gerlóczy Gedeon nemcsak kiváló építészként, hanem komoly műértőként is fontos alakja a magyar kulturális életnek.

_MG_7216

Gerlóczy Gedeon is azon építészek sorát erősíti, akikről a szakma mindig elismerően szólt és szól, ugyanakkor a szélesebb közönség körében már jóval kevesebbet tudnak róla, illetve munkáiról. Sőt, a megélhetési tevékenységén túli „hobbija” is igen fontos fejezetet jelent a magyar művészettörténetben. Cikkünkben most ezeket próbáljuk meg felidézni, illetve ezeknek igyekszünk kicsit utánajárni.

gerloczy_gedeon
Gerlóczy Gedeon / Forrás: epiteszforum.hu

Az 1895-ben született Gerlóczy egy elsősorban orvosdinasztiaként ismert nemesi család sarja volt, bár a rokonságban politikusok is akadtak (például nagyapja, Gerlóczy Károly, aki Budapest első alpolgármestereként tevékenykedett). Ő azonban szakított az egészségügyi irányultsággal, s inkább az építészet vonzotta: diplomáját a Budapesti Királyi József nádor Műegyetemen szerezte 1917-ben. Pályáját mestere – a többek között az Astorián álló Georgia-bérházat vagy a Fővárosi Autóbusz Üzem Cházár András utcai garázsát is tervező – Hültl Dezső irodájában kezdte. Miután az I. világháború miatt megakadtak az építési munkálatok Budapesten, az ifjú építész Münchenbe ment, ahol a Bauhaus-iskola szemléletbeli előfutárának tekinthető Politechnikumban tanult tovább. Innen 1919-ben tért haza, s újra Hültlnél kapott állást, ugyanakkor már a saját iroda alapítása is megfogalmazódott benne.

A drága belga vásznak
Gerlóczy 1919 egyik őszi estéjén barátaival a Szatyor bárba indult, amikor a Hadik-ház kapuján észrevett egy, az épületben kiadó műteremmel kapcsolatos hirdetést. A fiatal építész próbát is tett vele, s bár a helyiséget már kivették, amit ott talált, az nem csak az ő életét változtatta meg, hanem fontos fejezetévé vált a magyar festészettörténetnek is.

gerloczy_lakasa-fortepan
Gerlóczy Gedeon lakása a Csontváry-képekkel / Forrás: Fortepan

Gerlóczy nagyapja révén már egészen fiatalon megismerkedett a hazai képzőművészet legjelesebb alkotásaival, így amikor megtudta, hogy a műterem az azon a nyáron elhunyt, ismeretlennek számító festő, Csontváry Kosztka Tivadaré volt, érdeklődni kezdett az ott felhalmozott képek iránt. Bár Csontváry rokonai jelezték neki, hogy a festmények értéktelenek, ugyanakkor azt is elmondták Gerlóczynak, hogy azokat hamarosan árverésen fogják eladni. Az építész – miután szeme jóval hozzáértőbb volt a teremben lévőkénél – azonnal tudta, hogy meg kell szereznie ezt a gyűjteményt. Értékpapírokban őrzött örökségét pénzzé tette, s az aukción az összes képet megvásárolta. Mindez nemcsak megdöbbenést, hanem az eseményen részt vevő fuvarosok utálatát és erőszakos fellépését is kiváltotta (először azt hitték, a fiatal licitáló csak az árakat akarja felverni), utóbbiak ugyanis abban bíztak, olcsón juthatnak hozzá a festményekhez használt, jó minőségű belga vásznakhoz, amelyekből ponyvát terveztek készíteni a kocsijukra. Ez a tervük dugába dőlt, Csontváry életművének jelentős része pedig megmenekült – igaz, a Gerlóczy lakásán felhalmozott művek némileg megsínylették a helyszűke, a nem túl korszerű fűtés és a szellőztetés miatti helytelen tárolást, ugyanakkor még a II. világháborút is átvészelték a gyűjtő előrelátása miatt (erről még később lesz szó).

Építkezési panamák
Gerlóczy Gedeon korszakbeli több pályatársához (például Hültl Dezsőhöz, Kozma Lajoshoz, Málnai Bélához vagy Györgyi Déneshez) hasonlóan fokozatosan, az 1930-as évekre jutott el a modernista építészeti szemléletig – addig többnyire eklektikus, neobarokk stílusban tervezett (például a gyulai evangélikus templom, a békéscsabai sebészeti pavilon esetében). Munkásságában az újító szellem egyik első fecskéje a Napraforgó utcán létesült, kislakásos lakótelep 19. számú háza volt, amely már egyértelműen bauhausos minták alapján épült – a villát épp a közelmúltban újították fel, de sajnos nem mindenben ragaszkodtak az eredeti elképzelésekhez, hiszen például a tetőteraszon meghagyták a későbbi beépítést.

A ’30-as évek első fele azonban nem csak a korszak legjobb építészei által kialakított Napraforgó utcai lakótelep miatt hozott ismertséget Gerlóczynak, hírnevén ekkoriban majdnem komoly folt esett, felvillantva azt a tényt, hogy a mutyizás már akkoriban is részét képezte a magyar közéletnek.

magyarsag-19300715
A Magyarság című lap 1930. július 15-i, kapcsolódó cikkének részlete / Forrás: Arcanum

A Kis Újság 1930. június 25-én hosszú cikkben számolt be arról, hogy előző reggel megvesztegetés gyanúja miatt a rendőrök előállították és kihallgatták Vay Kázmér miniszteri biztost, a belügyminisztérium rendészeti osztályának vezetőjét. A vád szerint Vay önhatalmúlag rendelkezett több rendőrparancsnokság, csendőrlaktanya megépítésében, amelyeket semmilyen előzetes hatásvizsgálat nem előzött meg, mellette viszont komoly kenőpénzek mozogtak az érintettek között. Ráadásul a felhúzott házak egy része igen rossz minőségben készült el, sőt, olyan mulasztást is elkövettek, mint a fogda kifelejtését az egyik épületből.

Gerlóczy jó viszonyt ápolt Vay Kázmérral, így nem csoda, hogy a lágymányosi rendőrlakótelep, a salgótarjáni és a gyulai rendőrkapitányságok, illetve a debreceni csendőrlaktanya tervezését is rá bízták. Éppen emiatt a nyomozók hozzá is eljutottak az építkezési panamák ügyében, az Esti Kurir 1930. július 19-én a hangzatos „Ujabb szenzációs házkutatásokat tartottak az építkezési panama ügyében és több előkelő építésznél sulyosan kompromittáló iratokat foglaltak le” címmel írta meg, hogy Gerlóczy Gedeonnál és Czillér Antalnál is jártak a rendőrök, ráadásul ki is hallgatták őket. Bár később mindkettejük ellen ejtették a vádakat (Czillér esetében azt gyanították, hogy silány anyagokat használtak fel az általa tervezett épületek kivitelezésekor), sorsuk kétféle irányt vett: Gerlóczy karrierjét nem tette tönkre az eset, Czillérét viszont igen.

Magányos cédrus a Kerepesi úton
Bár Gerlóczy a rendőrségi épületek kapcsán nem járt túl jól (még egy pert is elvesztett, amelyet azért indított, mert szerinte nem fizették ki a lakóteleppel kapcsolatos munkadíját, ám a törvényszék azt állapította meg, túlszámlázás miatt még ő köteles pénzt visszafizetni ebben az ügyben), a kórházépítésben már sokkal nagyobb sikereket ért el. Miután Békéscsabán a százágyas sebészeti pavilon (jelenleg: rehabilitációs központ) az ő elgondolásai alapján valósult meg, részt vett az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) Fiumei úti baleseti kórházának tervpályázatán is. A bizottság Körmendy Nándor, Gerlóczy Gedeon, Brestyánszky Tibor és Janáky István elképzeléseiben látta a legnagyobb fantáziát, így négyüket kérték fel a végleges terv elkészítésére (később Janákynak vissza kellett lépnie egyéb megbízatásai miatt).

A feladat végül megoszlott a három építész között, Körmendy és Gerlóczy a kórházat, míg Brestyánszky a külön álló (bár a kórházzal összeköttetésben lévő) rendelőintézetet tervezte meg. A kórházzal kapcsolatban érdekes adalék az az 1966. február 2-i keltezéssel írott levél, amelyet Gerlóczy barátjának, Lehel Ferenc festőművésznek címzett: „1936-ban nyertem meg a Koltóy-baleseti kórház tervpályázatát / a Kerepesi úti temetővel szemben / az OTI-nak építettem. Csontváry Magányos cédrusának selymes zöld hátterének színében készített zománcos pyrogránittal festettem és csak rozsdamentes acél és nagy üveg felületek voltak rajta.” Ebből következtethetünk arra, hogy Gerlóczy számára az építészetben is inspirációt jelentett Csontváry művészete. Habár az épület most is zöld színben pompázik, sajnos az 1980-as években zajló bővítés és felújítás során az eredetileg felhasznált anyagokat kívül is és belül is figyelmen kívül hagyták, megfosztva ezzel a kórházat igazi értékeitől. Nem is csoda, hogyha valaki a jelenben ránéz az épületre, rögtön rásüti a köznyelvben mindenhez olyan jól passzoló, az esetek többségében azonban tévesen használt „szocreál” jelzőt, amely erre az intézményre főleg nem illik, hiszen az a II. világháború kitörésének évében készült el.

_MG_0400
A baleseti kórház és a rendelőintézet napjainkban / Fotó: Vékony Zsolt

A szép, modernista magasházról maga a főszerkesztő, Bierbauer Virgil írt lelkes kritikát a Tér és Forma 1940/7. számában. „Gerlóczy és Körmendy építészek számára a főgondot az jelentette, hogy a balesetben sérült számára az emberileg elképzelhető legtöbbet nyújtsák, a balesettel kapcsolatos megrázkódtatás után ne csak a sérült szervezet gyors gyógyulását biztosítsák, hanem a megviselt idegrendszernek nyugalom és derűs környezet nyújtson enyhülést, egyszóval, hogy az általuk épített kórház további gyógytényezőt fűzzön az orvosok és ápolók által nyujtottakhoz. (…) A rendelkezésre álló szűkös telken, a forgalmas Fiumei-út mentén ez a feladat helyes meggondolásuk szerint csak magasba építéssel volt megoldható, csak így lehetett az összes betegeknek napfényt és kilátást biztosítani, mindenféle pavillon-rendszer csak kilátástalan udvarsikátorokba zárta volna a betegeket (…). De a toronymegoldás más előnnyel is jár, lehetővé tette azt, hogy a fertőzésveszélyes és zajos csoportok egyszerű és természetes módon elválasztassanak a betegosztályoktól. Ezen felül pedig a közlekedés jelentős részének a függőleges koordinátára való átterelése, az elkerülhetetlen betegszállítgatást egyszerűbbé, könnyebbé teszi” – fogalmaz Bierbauer.

Az egykoron korszerű épület persze ma már nemcsak a kevéssé hozzáértő átalakítások miatt nem hagy túl mély nyomot egy átlagemberben (kivéve persze, ha betegként kell oda bemennie), hanem a magyar egészségügy, közelebbről pedig a budapesti egészségügyi intézmények általánosan rossz állapota miatt sem. Ennek ellenére Wilt Tibornak a rendelőintézet bejáratánál található domborműve, vagy a kórház szélfogójának Jungfer Gyula által készített színes üvegfala így is művészi értékekkel bírnak. Az építészetért lelkesedők ugyanakkor tudják, hogy ez az épületkomplexum megérné a törődést és a figyelmet.

Budapest (egyik) legszebb passzázsa
A közcím alapján a többségnek valószínűleg a Ferenciek terén álló Párisi udvar jut eszébe, amelynek valóban impozáns belső közlekedője és üzletsora van. De ez rögtön fel is veti a kérdést, hogy Gerlóczynak mi köze van a Párisi udvarhoz? Mindössze annyi, hogy számára is minta lehetett ez a passzázs, amikor a közeli Petőfi Sándor utcába megtervezte a nagyatádi cérnagyár, a MEZ Rt. megrendelésére hétemeletes bérházát. Ennek földszinti traktusa rejti azt a sokak számára talán nem is ismert közlekedőt, amely visszafogott letisztultsága, illetve gyönyörű, Luxfer üvegprizmákat rejtő felülvilágító sávjai miatt érdemelheti ki a Budapest (egyik) legszebb passzázsa címet. Ehhez persze érdemes hozzátenni, hogy a jelenlegi állapota sajnos siralmas, a kialakított üzletportálok üresen konganak (nem csoda, hogy az ott lakókon kívül szinte senki sem jár erre), a vakolt felületek kosztól feketéllenek, az egészre ráférne egy komoly felújítás, amely talán a kereskedőket és így az érdeklődőket is jobban ide csábítaná.

De maga az épület nem csak emiatt érdekes. Az 1943-ra elkészült MEZ-bérház az adott korszakban a luxus egyik jelképe volt (a háborús állapotok közepette is), amely nem csak hangzatos reklámfogásnak tekinthető, hiszen anyaghasználatában és kialakításában (travertin márványburkolatok, a már említett Luxfer-üvegek, üvegbeton ablakszerkezetek, a különleges gőz- és melegvízrendszer) is első osztályúnak számított. Sőt, Gerlóczy bombabiztos pincével látta el a házat, amelyet maga is kihasznált: a háborús pusztítás idejére ott helyezte el Csontváry-gyűjteményét.

_MG_7218
A Petőfi Sándor utcai bérház napjainkban / Fotó: Vékony Zsolt

A sűrűn beépített környezet azonban némi hátránnyal is járt. Azt Bierbauer Virgil is említi a Tér és Forma 1944-1945/5. számában, hogy a szemközti ház miatt kevés napfényhez jutnak a lakások, ugyanakkor a lépcsőházba lépve sincs olyan érzése az embernek, mintha valami pompázatos helyre érkezett volna. A szűkös foyer kevés méltóságot képes sugározni, főleg a gyönyörű passzázs után (kivéve a Petőfi Sándor utca felőli bejárat szövőnőket ábrázoló, Metky Ödön által készített domborművét) – ellenpéldaként gondoljunk csak a Petőfi tér 3-5. szám alatti, Wellisch Andor-féle lakóépület nagyvonalú, dupla előterére. Mindez persze semmit sem von le a Gerlóczy-ház értékéből – sarokkialakításával, hosszú erkélyszalagjaival, a renoválás hiánya ellenére még manapság is az elit (főként külföldiek) lakóhelyéül szolgál.

Összegzés
Gerlóczy Gedeon a háborús évek után tanított a Képzőművészeti Főiskolán, majd az államosítások és a magánirodák megszűntetését követően az IPARTERV-ben dolgozott. Erről az időszakról már igen kevés, nagy bizonyossággal a személyéhez köthető munka ismert, a szakirodalom általában csak az 1962-ben az Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri elméleti tömbjére kiírt tervpályázaton – Südi Ernővel és Wagner Lászlóval közös –, első díjat nyert pályázatáról tud (az épület végül Wagner elképzelései alapján valósult meg). Gerlóczy még ugyanabban az évben véglegesen nyugdíjba vonult, s 1975-ben bekövetkezett haláláig főként a Csontváry-kultusz ápolásával foglalatoskodott. Az építészek legnagyobb elismerésének számító Ybl-díjat életében nem, csupán posztumusz kapta meg 2010-ben. Hozzátehetjük: abszolút megérdemelten.

Vékony Zsolt

A cikk elkészítéséhez az Arcanum Digitális Tudománytár adatbázisát hívtuk segítségül.

Akinek nem kellett elzarándokolnia a cédrusokhoz” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s