építészet

Négykezes szecesszióra és modernre

Bár Komor Marcell munkásságának nagy része nem a mai Magyarország területén van, megvalósult alkotásai így is a hazai építészet igazi ékkövei.

tarsadalombiztosito-lead

Komor Marcell 1944. november 12-én, egy esős őszi délutánon a Keleti Károly utcai otthonából Pestre indult, Kamilla nővéréhez a Falk Miksa utcába. A szülők, jó hetven évvel korábban komoly hangsúlyt fektettek a gyermekek zenei nevelésére, ennek megfelelően a testvérek kiválóan muzsikáltak, a borús novemberi estén is leültek négykezest játszani, és közben észre sem vették, mennyire elszaladt az idő. Komor, megfeledkezve a kijárási tilalomról, késő este indult csak haza, az utcán elfogták a nyilasok, és útnak indították Ausztria felé. A XX. századi magyar építészet egyik legnagyobb alakja egy szál kabátban, lyukas cipőben gyalogolt, Sopronkeresztúrig (Deutschkreutz) bírta. 76 évesen hunyt el.

komor_marcell-wikipedia
Komor Marcell / Forrás: Wikipédia

Komor Marcell Kohn Salamon rabbi, hitoktató és Eibenschütz Lujza hetedik gyermekeként látta meg a napvilágot 1868. november 7-én, Budapesten. A szülők – akik a hét saját gyermekük mellé örökbe fogadtak még egy fiút – nem sokkal később magyarosították a nevüket Kohnról Komorra. Marcell és testvérei polgári környezetben nőttek fel, hangsúlyozottan hazafias neveltetésük megfelelt a kor értelmiségi hagyományainak. A magyar mellett már fiatalon kiválóan beszéltek németül és franciául, és – mint arról már esett szó – mindannyian remekül zongoráztak. A nyolc gyermek közül a hat fiú főiskolát vagy egyetemet végzett. Fogadott testvérük, Újlaki Pál Vilma holland királynő batáviai orvosa lett, Izidor és Siegfried Kínában nyitottak régiségkereskedést, Arnold hídmérnökként dolgozott, Gyula író, műfordító volt, a Vígszínház dramaturgja, két húguk, Kamilla és Regina pedig, szintén a kor szokásainak megfelelően, polgári iskolát végzett.

Komor Marcell 1891-ben szerezte meg építész diplomáját a Műegyetemen. Előbb Czigler Győző, majd Hauszmann Alajos irodájában dolgozott, 1895-ben került a magyaros szecesszió mestere, Lechner Ödön mellé. Lechner irodájának alkalmazottjaként részt vett az Iparművészeti Múzeum belső tereinek, illetve a Stefánia úti Magyar Állami Földtani Intézet tervezési munkáiban. Komor Lajta Béla, Vágó József és Málnai Béla társaságában Lechner belső körének tagja lett, gyakran tűnt fel mestere asztalánál a Japán Kávéházban.

1896-ban, első díjnyertes pályaterve készítése közben ismerkedett meg Jakab Dezsővel, aki két évtizedre állandó alkotótársa lett. Komor visszaemlékezéseiben arról írt, éppen a szentesi szálloda és vigadó pályázatán dolgozott, amikor Jakab belépett hozzá, végignézte a rajzokat, majd levette a kabátját, odaült négy évvel fiatalabb kollégájához, és rajzolni kezdett, gazdasági épületet és istállót tervezett. Jól jött a segítő kéz, hiszen vészesen közeledett a határidő. Jakab Dezső semmiféle hála-ajándékot nem fogadott el, még akkor sem, amikor kiderült, a Komor-féle pályamunka győzedelmeskedett. Ezzel a szentesi munkával indult a munkakapcsolatuk, a nyertes pályázat feltételeként Komor saját irodát nyitott, társnak Jakab Dezsőt kérte fel. A páros tagjai remekül kiegészítették egymást, Komor főleg az épülettervezéssel foglalkozott, míg Jakab elsősorban a homlokzatokért és a belső terekért felelt.

Szecessziós szépségek Szabadkán
A Komor-Jakab építészpáros irodájában számos, a települések arculatát mai napig meghatározó épület született, köztük a szabadkai zsinagóga és városháza, a marosvásárhelyi városháza és kultúrpalota, a nagyváradi Fekete Sas szálló, a pozsonyi Vigadó és Zenepalota. Ezek közül egyértelműen kiemelkedik a szabadkai zsinagóga, amely a világ egyetlen szecessziós stílusban épült zsidó szakrális épülete. Ráadásul a Dohány utcai után ez a második legnagyobb zsinagóga Közép-Európában a férfiak szánt 850 és a nőknek a karzaton elhelyezett 650 ülőhelyével. A szabadkai templom tervezésénél Komor és Jakab a XIX. századi zsinagógákra jellemző keleti motívumokat használták, de merítettek a magyar népművészet formakincséből is, például az épület belső terében az alföldi szűrhímzések virágmintáinak stilizált változatai köszönnek vissza.

A világörökség részét képező épület zömöksége ellenére is méltóságteljes. A négyzetes belső teret kijelölő nyolc karcsú, szegecselt vasoszlopokra kettős héjú kupola támaszkodik. A zöld, kék és okker színben pompázó Zsolnay cserepekkel díszített monumentális tetőszerkezet szinte sátorként borul a hívőkre. Az enteriőrt vörös nyerstégla, terrakottaornamensek, stilizált pálmafonatok, tulipánok, rózsák, liliomok és pávatollak jellemzik, a művészi kidolgozású ólomüvegablakok Róth Miksa műhelyében készültek. A zsinagóga állapota a hetvenes évekre nagyon leromlott, egyik kupolája bedőlt, majdnem összeomlott. Ennek ellenére a teljes körű restaurációra még közel három évtizedet kellett várni, a munkálatokat a New York-i World Monuments Fund alapítvány kezdeményezte még az ezredfordulón. A 2005-2016 között zajló homlokzatfelújítást a Szerbiai Köztársaság, a Vajdasági Autonóm Tartomány, a szabadkai önkormányzat és Európai Unió támogatta, majd a magyar kormány 2 millió eurós felajánlásának köszönhetően készült el 2018 tavaszára a teljes belső rekonstrukció.

szabadkai_varoshaza-fortepan
A szabadkai városháza / Forrás: Fortepan

A zsinagóga bár nagy feltűnést keltett a korban, eleinte mégsem hozta a további megrendeléseket. Nem segítette munkájukat a historizáló formák térnyerése, a Komorék által képviselt modern stílus marginalizálódott. Lechner és követői 1902-ben alapították meg a Magyar Építőművészek Szövetségét, amelynek elnöke maga Lechner Ödön lett, titkárnak Komor Marcellt választották. A XX. század első évtizedének végéhez közeledve elindult a Komor-Jakab páros szekere. Marosvásárhelyen megbízást kaptak a városközpont megtervezésére, amivel szinte párhuzamosan folyt a nagyváradi Fekete Sas Szálló, és a szabadkai városháza tervezése és építése is. Marosvásárhelyen ugyancsak az ő terveik alapján épült fel később a Kultúrpalota is, és Szabadkán, illetve a közeli fürdőhelyen, Palicson is további munkáik valósultak meg.

Az alkotópáros szintén aprólékosan kidolgozott alkotása a szabadkai városháza, amely 76 méteres tornyával akár a tervezőpáros egy későbbi munkájának, a budapesti OTI-székház előképének is tekinthető. Komor Marcell és Jakab Dezső 1906 decemberében egy neobarokk tervvel nyerték meg a szabadkai városháza pályázatát, de később sikerült meggyőzniük a városvezetést arról, hogy a magyaros stílus sokkal inkább illeszkedik a városképhez. Naponta ötszáz munkás dolgozott az 1908 őszén indult építkezésen, két év alatt el is készült az épületegyüttes. Komorék alaposan átgondolták a működést: a korszerű közművek – szellőztető, légkondicionáló és fűtőberendezések – mellett az ideális belső fényigényeket is szem előtt tartották.

Négy-négy átrium, díszes kapuzatok, látványos attikák, szobrok és domborművek díszítik a belső tereket, amelyeket a kétszínű Zsolnay-cserepek tesznek igazán teljessé. Közigazgatási intézményhez képest pazar kialakítású az ügyfélfogadó tér, a lépcsőház és a nagy tanácsterem is. Hihetetlen részletgazdag a kidolgozás: a kovácsoltvas virágfonatok, a pécsi Zsolnay-gyár eozin és pirogránit elemei, a rézből készült részletek, a kézzel festett virágmintázatok, a míves famunkák miatt igazán különleges a városháza. A közgyűlési termet szintén Róth Miksa művei díszítik, a művész ólomüvegablakain a magyar történelem nagyjait örökítette meg. Komorék be akarták kapcsolni az épületet a város vérkeringésébe, ezért a földszintre egy kávézót és több nagy üzletet terveztek.

Komor és Jakab nevéhez fűződik a korszak másik jelentős magyar építőművészeti alkotása, a marosvásárhelyi Kultúrpalota, amely már egy letisztultabb, modernebb irányba mutat. Az 1911-1913 között épült palota tükörtermi üvegablakait itt is Róth Miksa készítette, a cserepek a Zsolnay-gyárból érkeztek. Az épületet díszítő szobrokat és mozaikokat Toroczkai Wigand Ede, Körösfői-Kriesch Aladár és Kallós Ede tervezték.

marosvasarhely-2-fortepan
A marosvásárhelyi városháza és kultúrpalota / Forrás: Fortepan

Az elképzelések szerint a városháza és a kultúrpalota is képviselte volna Magyarországot az 1914-es San Franciscó-i világkiállításon, de az első világháború kitörése miatt erre nem volt lehetőség, csupán az ólomüveg ablakok rajzait tudták kiküldeni a szemlére, amivel különdíjat nyertek. Az épület megsínylette a történelem viharait: a román hatóságok az épületegyüttes számos műalkotását eltávolíttatták, ezek többsége csak a közelmúltban bukkant fel. A Kultúrpalota is újra régi fényében pompázhat, az épületet 2017-ben kezdték felújítani, a munkálatok várhatóan 2021 második felében fejeződnek be.

A csonka felhőkarcoló
Komor Marcell és Jakab Dezső a tízes évektől Budapestre is dolgoztak, ekkor épült fel a Rákóczi úti Palace szálló, a Népopera (a mai Erkel Színház), a Liget szanatórium – amelynek egyik szobájában élte utolsó napjait Ady Endre – és az egyik legjelentősebb munkájuk, a Fiumei úton álló OTI Székház.

A két részletben felhúzott, Fiumei úti nyugdíjbiztosítási székház központi tornya a korabeli értelmezések szerint felhőkarcolónak számított a maga, nagyjából hetven-hetvenöt méteres magasságával – már csak amiatt is, mert ez volt Budapesten (így az országban is) az első magasház. (Természetesen az Országház vagy a Bazilika kupolái magasabbra nyúltak és nyúlnak, de reprezentatív voltunkon túl funkcionálisan gyakorlatilag kihasználatlanok).

tarsadalombiztosito
A nyugdíjbiztosítási székház / Repró: Vékony Zsolt

Az épület történetéhez egészen 1892-ig érdemes visszanyúlni, ekkortól lehetett igénybe venni ugyanis az állami társadalombiztosítást Magyarországon. A kötelező betegbiztosítás, majd a balesetbiztosítás bevezetése után felmerült az igény a különféle munkásbiztosító pénztári hivatalok és az ügyviteli feladatok központi elhelyezésére. A Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár székházának helyét végül a Fiumei út és az Alföldi utca sarkán lévő telekre jelölték ki: az 1910-ben meghirdetett pályázaton Komor Marcell és Jakab Dezső terve nyert, s a késő-szecessziós épületet 1913-ra fel is húzták.

Az I. világháború, majd az intézeti keretek folyamatos alakulása (az Országos Társadalombiztosító, vagyis az OTI létrejötte) azonban magával hozta az épület bővítésének igényét, amelynek megtervezését szintén az építészpárosra bízták, illetve csatlakozott hozzájuk további két kollégájuk is: egyikük Komor Marcell fia, János, másikuk pedig Jakab Dezső veje, Sós Aladár. A négyes által megálmodott, 1930-ra elkészült bővítés jól harmonizált és harmonizál a korábbi székházzal, habár magasabb annál. Komorék ügyes furfanggal érték azt el, hogy ne legyen nagyon szembetűnő a két épületrész szintkülönbsége: az aránytalanság optikai kiküszöbölését a közéjük illesztett toronnyal oldották meg. A torony ráadásul abban is segítségére volt a tervezőknek, hogy így abban is számtalan irodahelyiség elfért, amelyek elhelyezése addig fejtörést okozott nekik. (Fontos érdekesség, hogy a torony megépítésének a porral oltó készülék feltalálása engedett zöld utat: akkoriban ugyanis a tűzoltóság nem rendelkezett akár hetven méterig is elérő létrával, Szilvay Kornél szabadalma azonban megoldást jelentett a problémára.)

tarsadalombiztosito-2
A fogadócsarnok üvegteteje / Fotó: Vékony Zsolt

A felhőkarcoló látványát sajnos azonban már hosszú évtizedek óta nem élvezhetik a műkedvelők. Ahogyan az korban több épületnél (például a budaörsi repülőtérnél), így itt is gondot okozott, hogy a kivitelezés során bauxitbetont alkalmaztak, amelynek állaga az 1960-as évekre életveszélyesen leromlott, így a neves statikaprofesszor, Csonka Pál javaslatára a felső, díszes emeletrészeket visszabontották. A székházat a 2000-es évek elején felújították, s akkor a hiányzó toronyrész visszaállításának gondolata is felmerült, de magas költségvonzata miatt ebből végül nem lett semmi.

Maga az épület (amelyet a jelenben a Magyar Államkincstár irodái foglalnak el) azonban nem csak a tornya miatt volt szép, a mai napig szemet gyönyörködtető látvány art decós homlokzatával, gyönyörű auláival, lépcsőházaival. Külön említést érdemel Szentgyörgyi István szobrászművész előcsarnokot díszítő, Az egészség kútja című alkotása, de az épület külső falán végigfutó, különféle mesterségeket, illetve társadalombiztosítással kapcsolatos jeleneteket ábrázoló domborművekre is érdemes vetni egy-egy pillantást: utóbbiak közül néhány a ma embere számára komolysága ellenére is némiképp vicces hathat (például az Elővigyázatos kezelés, a Kazánrobbanás vagy a Baleset a nyomdai aranyozóprésnél címűek).

Kikacsintás a modern felé
Az építészpárosnak egyébként a társadalombiztosító bővítése volt utolsó közös munkája, hiszen irodájuk még az első világháborút végeztével megszűnt: emiatt is vonták be a munkába Sós Aladárt és Komor Jánost is. Komor Marcell a későbbiekben is együttműködött a fiával (bár viszonyuk az 1940-es évekre megromlott, mikor János eladta apja zongoráját, s a perlekedés végén a fiút csalás miatt előbb két, majd később egy évnyi fegyházbüntetésre ítélték), de többször egyedül is dolgozott. Tervpályázatokon vett részt, családi házakat, üdülőket tervezett, és folytatta a századforduló környékén megkezdett jelentős publicisztikai munkásságát (hazafias lendülettel írt cikkei egy részét eleinte Ezrey álnéven publikálta). Korábban – 1901-től 1914-ig – az általa szerkesztett Vállalkozók Lapjába írt, majd a Pesti Hírlapba, és a Vállalkozók Lapjából kinövő, a János fia és Bierbauer (Borbíró) Virgil által szerkesztett Tér és Formába. Ez utóbbi a modern magyar építészet alkotóinak legfontosabb fórumává vált, amely megfelelt Komor Marcell akkori érdeklődésének, hisz az 1930-as években intenzíven kutatta a modern építészet lehetőségeit. Ennek a munkának nyomait a fiával közösen készített Árvácska utcai villa őrzi, amelyet eredetileg Fleischer Dezsőnek, az Edénykereskedelmi Részvénytársaság ügyvezetőjének terveztek. Az egykor szabadon álló modernista villa környékét az elmúlt évtizedek alatt teljesen beépítették, de nem csak emiatt vesztette el valódi karakterét az épület, felosztáskor a hangsúlyos, levegőben lógó félkörű alakú oldal alsó részét befedték. Az eredetileg két, az átalakítások miatt most már háromlakásos társasház borzasztó állapotban van: az anno költséghatékonyságból választott, bélapátfalvai fehér portlandcement vakolat erősen megkopott és omladozik, ablakait némely helyen átalakították. De sajnos a környéken lévő többi modernista villa, Kozma Lajos és Fischer József művei is hasonlóan szomorú látványt nyújtanak.

arvacska_utcai_villa
Az Árvácska utcai villa múltja és jelene / Az archív kép forrása: Tér és Forma, fotó: Vékony Zsolt

Komor Marcell évtizedes alkotótársa, Jakab Dezső 1932-ben hunyt el, Komor tizenkét évvel élte túl barátját. Építészirodáját a zsidótörvények miatt 1939-ben kénytelen volt bezárni, 1944-ig visszavonultan élt a Keleti Károly utcai otthonában, amelyet Jakab Dezsővel közösen terveztek (és osztottak meg, egyik család az egyik, a másik a másik szárnyban lakott). Az épületet, miután a jelentős műkincseket, és minden egyéb értéket német tisztek állami megbízásból eltulajdonítottak, 1944 nyarán csillagos házzá nyilvánították, és sokakat beköltöztettek. Komor Marcell már nem élhette meg, amikor háza 1945 januárjában bombatalálatot kapott, és a felső szintjei leégtek.

Ficsor Benedek, Makrai Sonja, Vékony Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s