Száz évvel ezelőtt, 1919-ben nyitotta meg kapuit a József vagyis a mai Budapesti Műszaki Egyetem a nők előtt. Az első magyar mérnöknő, Pécsi Eszter egy évvel később 1920. március 8-án vette át építészmérnök diplomáját Simonyi-Hajós Irma, Sternberg-Várnay Marianne építész és Máhrer Vilma gépészmérnök mellett.
Pécsi (eredeti nevén Pollák) Eszter 1898. március 8-án született Kecskeméten egy hétgyermekes, szegény családba. Négy leánytestéve orvos lett, ő és fivére a mérnöki pályát választották. 1915-ben legjobb matekosként három év alatt végezte el kitűnővel a váci gimnáziumot, majd a Berlin-Charlottenburgi Technische Hochschule hallgatója lett. Amikor 1919-ben megszüntették a nőket kizáró szabályozást a budapesti Műegyetemen, hazatért és itthon fejezte be tanulmányait.
A diploma megszerezését követően,1921. december 3-án kötött házasságot a magyar modernista építészet kiemelkedő alakjával, Fischer Józseffel. Két fiúk született, Fischer György és Fischer János, akik szintén építészek lettek.
Pécsi Eszter pályafutását a Guth és Gergely mérnöki irodában kezdte, ahol hamar vezető tervező lett. Építészként ő tervezte Hajós Alfréd margitszigeti fedett uszodájának három csuklós vasbetoníveit, illetve a bánhidai centrálé turbinaalapjait. 1930-ban Fischer Józseffel saját irodát nyitottak, mely 1944-ig működött. Pécsi Eszter készítette az első budapesti vasszerkezetű magasházként épült Fiumei úti baleseti kórház, és a Kútvölgyi úti kórház statikusi terveit. Számos budai villa építése is fűződik a nevéhez: Fischer József mellett a magyar modernista építészet másik meghatározó alakjával, Molnár Farkassal is együtt dolgozott. Részt vett Breuer Marcell és Moholy-Nagy László házának tervezésében is.
Férjével közösen alkották meg a Szépvölgyi út 88. alatti Hoffmann-villát is, amelynek súlyos tömbje mintha könnyedén lebegne a domboldalon. A lépcsőház félköríve és a felső emelet hatalmas ablakai tovább mélyítik a látványt a tekintet számára, amely a mai napig, még erősen leromlott állapotában is a budai hegyvidék egyik legimpozánsabb villájának láttatta a házaspár munkáját. Az 1933-ban átadott épület a korban igazi szenzációnak számított, fotója bejárta a világsajtót. Jó hír ugyanakkor, hogy az elmúlt évben a ház aktuális tulajdonosa teljes egészében felújíttatta a villát.
A közösen tervezett fővárosi épületek között találjuk a Rózsadombhoz közeli Ferenc-hegyen, a Baba utca 14. alatt álló Járitz-villát is. A modernista házat az autóalkatrész-kereskedő Járitz István felkérésére tervezték. A villa 1943-ban kapott használatbavételi engedélyt, a család így alig két évig élvezhette a pazar otthont, hiszen Budapest ostromakor bombatalálat érte az épületet, amely szinte teljes kiégett, így újra kellett építeni. Öt év múlva azonban Járitzékat államosítás címén kitették az otthonukból, egy hetet kaptak a költözésre. A villa az ötvenes évek vége óta kórházként funkcionált. Bár 2010-ben műemléki védettség alá vették, a korábbi átépítések és bővítések szinte felismerhetetlenné torzították az egykor pompás épületet, amely évek óta üresen áll. A mai állapot már csak nyomokban őrzi Pécsi Eszter és Fischer József keze nyomát. A páros egyébként nem csak magánházakat alkotott, nevükhöz fűződnek a svábhegyi Gyopár Szálló, a Váci út 46/b alatti bérház, az Országos Társadalombiztosítási Intézet bérházának tervei is.
A szabadság egyenlő a bátorsággal – vallotta Fischer József. A gondolat unokája, Szabóné Fischer Zsuzsanna építész-statikus szakmérnök visszaemlékezése szerint ott függött a dolgozószobájában. A házaspár a második világháború alatt emberségéről is tanúbizonyságot tetté: Pécsi Eszter és Fischer József a családi házukban több vallási és politikai menekültet bújtattak, köztük Schaár Erzsébet és Vilt Tibor szobrászművészeket, Major Tamás színművészt, de Fischer József hamis iratok gyártásával is próbált minél több embert megmenteni.
A háborút követően Pécsi Eszter áldozatos munkával vizsgálta felül Budapest bombasérült épületeit, ő felelt a Nemzeti Színház és a Népszínház megroppant tetőzetének megerősítő munkálataiért. Az államosításokat követően, 1949-ben a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Irodájának (KGMTI) statikus főmérnöke lett. Ekkor készítette a MÁVAG kovácsoló műhelyét: óriási szakmai siker volt, hogy tervei alapján a korábbi faszerkezetes csarnok köré különleges alapozással építették meg az új szerkezetet. Ennek köszönhetően a bontási munkálatok nem zavarták a gyárban folyó munkát.
Az 1956-os forradalom alatt Pécsi Eszter a KGMTI forradalmi bizottságának elnökeként tevékenykedett, bár nem vett részt forradalmi eseményekben, 1957-ben politikai okokból mégis elbocsátották, mivel férje a harmadik Nagy Imre-kormány tagja volt. A forradalmat követően Pécsi Eszter emiatt, közel hatvan évesen egyedül kényszerült disszidálni: először Bécsben telepedett le, ahol a Krapfenbauer építészeti iroda vezető tervezője (1958–1959) lett, az ő nevéhez fűződik az osztrák főváros első többemeletes parkolóháza az Operaház mellett, de egy grazi gyárépületet is tervezett.
Rövid osztrák tartózkodás után Pécsi Eszter 1958-ban New Yorkba költözött 1948 óta ott élő kisebbik fiához. Magyar ismerősei segítségével könnyen el tudott helyezkedni szakmájában, az amerikai tervezési jogosultsághoz azonban hatvan évesen újra kellett diplomáznia, mivel a magyar papírjait kinn nem fogadták el. Hamar komoly karriert futott be, a Farkas & Barron és a Skidmore, Owings and Merrill (SOM) iroda főmérnöke, statikus vezető tervezője lett, tanári állást kapott a New York-i Egyetem is, emellett több épületen dolgozott együtt régi barátjával, Breuer Marcellel.
Pécsi Eszter híres volt precizitásáról. A minden apró részletre kiterjedő figyelemről tanúskodik az az anekdota is, amelyet az unokája mesélt el egy 2006-os rádióinterjúban. A mérnöknő a New York-i ENSZ palotával szemben épülő magasházak tervein dolgozott, és amikor felépült az acélváz, ellátogatott a helyszínre, hogy személyesen vizsgálja meg, minden a helyén van-e, kellő számú csavarral rögzítették-e a szerkezetet. Mivel lentről mindez nem látszott, a hetvenhez közelítő Pécsi Eszter felkapaszkodott a vázra, és egyre magasabbra mászva ellenőrizte az építkezés minőségét. A járókelők persze nem tudhatták, hogy szigorú szakmai munka folyik az épületen, csupán annyit láttak, hogy egy idős hölgy kapaszkodik felfelé, így csak egy dologra tudtak gondolni: le akar ugrani. Kihívták hát a rendőröket, akik megpróbálták volna lebeszélni az öngyilkosságról a hölgyet, mire ő közölte, éppen dolgozik, és bár könnyedén le tudna mászni, de ha már vették a fáradtságot és kijöttek, vigyék le nyugodtan a darus kocsival.
Amerikai munkásságát a toronyházak határozták meg. Jelentős úszó vasbetonlemezes és toronyalapozásokat, a szokásosnál magasabb acélvázszerkezeteket alkotott. Ő készítette az első vasbetonvázas felhőkarcolónak, a Hotel Americanának, valamint a Columbia Egyetem két toronyházának statikai terveit. Különleges alapozási módszert dolgozott ki a Hudson folyó partján épülő toronyházakhoz, ezzel Amerikában 1965-ben elnyerte az év statikusa címet.
Elkészültekor a Morris Lapidus és kollégái által tervezett Hotel Americana (ma már Sheraton Hotel) nem csupán a város egyik legmagasabb épülete volt, de évekig a világ legmagasabb szállodájaként hirdették (még ha ez nem is volt feltétlenül igaz, hiszen a moszkvai Ukrajna Hotel magasabbra emelkedett az ég felé). A 2000 szobás monstrum három eltérő szerkezetből épült fel, az első öt szint acélvázas, ezt beton követte, majd acéllal megerősített beton zárta a toronyházat. Az épület gyorsan látványossággá vált, több nagyszabású eseménynek adott otthont, és számos filmben is felbukkant, így a Louis de Funès főszereplésével 1965-ben készült A csendőr New Yorkban című francia alkotásban. A film kevéssel az eredeti bemutató után, már a hatvanas években a hazai mozikba is eljutott, ám a nézők aligha sejtették, hogy a több jelenetnek is otthont adó szálloda építésében közreműködött az első magyar mérnöknő is, akit politikai okokból űztek el az országból.
A Broadwaytől egy sarokra, a nyugati 52. utcában álló hotel az 1971-ben bemutatott Keresztapa című filmben is megjelent, de az épület két Emmy-gálának is otthont adott, klubjában pedig rendszeresen fellépett mások mellett Duke Ellington és Ella Fitzgerald is. Az épület – az 1991-es felújítást követően – a mai napig a város egyik legjelentősebb szállodája.
Fischer József csak több évvel később, 1964-ben követhette feleségét az újvilágba. Azonban nem sokáig élvezhették a közös időt: Pécsi Esztert 1970-ben munka közben érte szélütés, majd két hónap múlva egy újabb súlyos agyvérzés érte, amely miatt fél oldalára lebénult. Férje rendíthetetlen szeretettel ápolta öt éven keresztül. Pécsi Eszter 1975-ben New Yorkban hunyt el, de hamvait hazahozták és a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Fischer felesége halála után három évvel visszatért Budapestre. Húsz év múlva, 1995-ben hunyt el, hamvait felesége mellé helyezték.
Ficsor Benedek, Makrai Sonja
