építészet

Kertvárosi brutalizmus

A német főváros Lichterfelde kerületének csendes, zöldövezeti részében igen meglepő „szörnyetegek” rejtőznek. Gerd Hänska, illetve a Hermann Fehling – Daniel Gogel páros Berlini Szabadegyetem számára felhúzott komplexumai agresszívan nyers, a funkciónak maximálisan alárendelt épületek, amelyek nem éppen szépségük miatt érdemesek arra, hogy meglátogassuk őket – amíg még lehet.

_MG_7590

A Berlini Szabadegyetem Benjamin Franklin Egyetemi Klinikájának két, egymás szomszédságában álló kutatólaborja igazi csemege azoknak, akik tudják értékelni az építészetben rejlő, lehengerlő brutalitást, elrettentő monumentalitást. A budapesti OKISZ-székházról szóló cikkemben már kifejtettem a brutalista építszeti stílussal kapcsolatos legalapvetőbb tudnivalókat, amelyek a jelen írás tárgyát képező építészeti (mű)alkotásokra is maximálisan igazak.

Bár ez a fajta építészeti megnyilvánulás sok esetben inkább a szocialista-kommunista országokban talált igazán otthonra (a panelházakat figyelmen kívül hagyva mondjuk Magyarország ezen a téren csak kevés értékes művet tud felmutatni), meglepő módon ez a két labor Nyugat-Berlinben épülhetett fel az 1960-as, ’70-es és ’80-as években. (Persze nagyszerű alkotásokat találhatunk például Angliában, Franciaországban, az Egyesült Államokban, Japánban is.)

Berlini Szabadegyetem Higiéniai és Mikrobiológiai Intézete
Elsőként a mikrobiológiai intézet (Institut für Hygiene und Mikrobiologie der Freien Universität Berlin) központja épült fel, 1971-től egészen 1974-ig zajlottak a munkálatok. A tervezők, Hermann Fehling és Daniel Gogel igen komoly feladatot kellett, hogy megoldjanak: az épületben ugyanis a kutatók olyan organizmusokkal, vegyületekkel dolgoztak, amelyek esetleges elszabadulása komoly biológiai károkat is okozhatott volna. Így már talán jobban érthető az anyaghasználat is, hiszen a masszív betonfalak bizonyos fokig képesek meggátolni például egy baleset következtében a levegőbe jutó vírusok vagy mérgező, fertőző anyagok továbbterjedését, könnyű hermenetikusan lezárni az egész épületet vagy annak részeit. Ennek megfelelően az építési költségek is magasabbak voltak az átlagosnál (33 millió német márkát tettek ki), mivel extra biztonsági berendezéseket, megoldásokat is alkalmazni kellett.

A szigorú előírások ellenére a tervezők igyekeztek némi játékosságot csempészni az épület tömegébe. A beton minősége mellett arra is nagy figyelmet fordítottak, hogy a szépen ívelődő falak, a toronyszerű kiemelkedés zsaluzása a lehető legpontosabb legyen, ezzel is kizárva a lehetséges katasztrófákat. Ez a hullámzó ívelés, az égbe törő hegyesszögek, a hosszú szalagablakok viszont azt is elősegítették, hogy magát a komplett épületet ne érezzük annyira nehézkesnek, sőt, némi légiességet is felfedezhessünk benne, mintha egy (fa)tengerben lehorgonyzott hatalmas hajót látnánk. Ha ebből az asszociációból indulunk ki, akkor talán érthetőbbé válik Daniel Gogel azon megjegyzése is, miszerint: „Egy épületnek szórakoztatnia kell a használóit.”

Fentiek ellenére tény, hogy az építészpáros (akik olyan épületeket terveztek még közösen, mint a Max Plank kutatóintézet több szárnya, a berlini Interbau-kiállítás pavilonja vagy a Szent Norbert-templom még így sem tudta maximálisan tájba illeszteni Y-alaprajzú, az oktatási és kutatási funkciókat különválasztó művét, hiszen az épület a kisvárosi környezetben meglehetősen idegenül hat (igaz, nem annyira, mint a lentebb tárgyalt, bár jobban „elrejtett” Mäusebunker) – bár mint Mónus János az OKISZ-székház esetében, ők is megpróbálkoztak azzal, hogy az utcafrontról beljebb húzták magát az épülettömeget. A komplexum egyébként ma Higiéniai és Környezetgyógyászati Intézetként (Institut für Hygiene und Umweltmedizin) működik, s főleg a fertőző betegségek kutatásával, vizsgálatával foglalkozik.

Központi Állatlaboratórium, avagy Egérbunker
A mikrobiológiai intézettel szemben, egy kisebb, fákkal is övezett töltés mögött húzódik a szabadegyetem másik brutalista remeke, vagyis a Központi Állatlaboratórium (Zentrale Tierlaboratorien). Ez a monstrum több szempontból letaglózóbb, mint Fehling és Gogel alkotása. Egyrészt nagyjából 10 évig tartott, amíg elkészült (1971-től 1981-ig), másrészt majdnem a világ pénze sem volt elég a megépítésére (93 millió német márkát emésztettek fel a munkálatok, többször le is állították az építkezést), harmadrészt a külalakja is olyan, amelyet egykönnyen nem felejt el az ember.

Hogy megérte-e a laboratóriumba fektetni ezt az őrült mennyiségű betont, munkát és pénzt, nem feltétlenül tudom megítélni, hiszen extrém esztétikai szemüvegen keresztül nézve egyértelmű, hogy igen, gazdasági szempontokat figyelembe véve viszont már inkább a nem felé billen a mérleg nyelve.

Az állatkísérletek megítélése mindig is kettős volt, hiszen míg sokan szükséges rossznak tartják, mások maximálisan ellenzik ezeket. Emiatt a formája, színe és a benne zajló munka okán Egérbunkernek (Mäusebunker) is hívott labor szinte folyamatosan az állatvédők (leginkább a PETA) tiltakozásainak kereszttüzében működött. (Az épület egyébként nem csak annyi, amennyit látni lehet belőle, hanem a föld alá is benyúlik. Egyes részei pedig külön arra lettek kialakítva, hogy állatokat is tenyészthessenek, esetenként több tízezer rágcsáló, szárnyas és emlős várta itt nem éppen kellemes sorsát.)

Fokozatos felszámolását azonban mégsem ennek köszönheti, hanem a rossz anyaghasználatnak. Az épület szigetelése ugyanis főleg azbeszttel történt, ami az anyagfáradás miatt egyre gyakrabban jutott a belső terek szellőzőjébe és levegőjébe, veszélyeztetve nemcsak az ott dolgozók (páran meg is haltak a szövődmények miatt), de a környéken lakók életét is. Átalakítások ezzel kapcsolatban zajlottak ugyan, hiszen a jelenben is van még egy-két ember, aki a komplexumban dolgozik, de a labor megléte fölött évek óta ott lebeg a lebontást jelentő Damoklész-kard (hogy aztán a helyén egy új labor létesülhessen). Ennek maximum az vethet gátat, hogy az elmúlt években a brutalista építészet kedvelői felfedezték maguknak a négyszintes épületet, s egyre többen hangoztatják, meg kellene menteni azt az utókornak (természetesen azbesztmentesítéssel).

Lenne miért, ugyanis az Egérbunker teljesen egyedi és elképesztően, sőt, hátborzongatóan látványos alkotás, szoborszerű betonhasáb (nagyon érdekes látni az épülésekor készült fotókat, amelyeken még sokkal világosabb volt a frissen kiöntött beton, mint most). Nevezték már tanknak, csillagközi rombolónak, hadihajónak is, nem véletlenül: a ferde falak, az azokból kibújó tetraéderek háromszög alapú, keskeny ablakai (direkt északi tájolással, hogy a benti munkát ne zavarja a nap változó fénye), a kubusból hosszan kinyúló, hatalmas, kék színű szellőzőcsövek valóban lehengerlő és durva hatást keltenek.

A tervező, Gerd Hänska (nevéhez köthető még többek között a Walt Disney általános iskola és az elektrontároló kutatóintézet, vagyis a BESSY egyik épülete Berlinben) egyébként úgy alakította ki a belső tereket, hogy három zónára osztotta azokat: a zöld zónában bárki tartózkodhatott, a sárgában már szigorodtak a higiéniai előírások, a pirosban pedig még inkább (a piros esetében Hänska úgy vélte, az ott tartózkodás mértékétől függően akár napi 12 alkalommal is javasolt a zuhanyzás – ezt persze nem nagyon tartották be az ott dolgozók).

Az Egérbunker kapcsán egyértelműen az a legjobb kifejezés, hogy megosztó. Nagyon sok érv szól amellett, hogy érdemes lenne megőrizni, mint építészeti kincset, ugyanakkor újrahasznosítása az eredeti funkciónak való teljes alárendelés miatt igencsak nehézkes. Építészettel foglalkozó portálként persze mi annak örülnénk, ha nem bontanák el a kutatólabort, ahogyan abban is bízunk, hogy a higiéniai központot sem (annál is felmerült már mindez. Mindenesetre aki Berlinben jár, feltétlenül menjen el a Lichterfelde kerületbe és keresse meg ezt a két, érzékszervekre maximális hatást gyakorló épületet. (A fotózással csak óvatosan, mivel az Egérbunker esetében hivatalosan még a közelében sem lenne szabad tartózkodni.)

Vékony Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s