építészet

Aki nem tartotta magát nagy építésznek: Willem Marinus Dudok (I. rész)

Kevés építésznek adatott meg az a lehetőség, hogy elképzeléseinek nagy részét szinte egy az egyben meg tudja valósítani, ráadásul mindezt egy adott helyen: a holland városka, Hilversum és Willem Marinus Dudok kapcsolata azonban épp ennek a szerencsés együttállásnak a tökéletes lenyomata. A cikk első részében némi általános bemutatás után Dudok iskola- és temetőépítészetéről lesz szó.

_MG_8874

Ha úgy alakul, hogy van szerencsém útra kelni és akár magyar, akár külföldi vidékeket felfedezni, azt pár éve már komoly előzetes kutatómunka alapján teszem meg. Pontosabban igyekszem feltérképezni, hogy mik lehetnek azok a látnivalók, amelyek egyrészt nem a megszokott turistaútvonalak részei, másrészt nemcsak számomra, hanem akár maroknyi olvasóm számára is némi érdekességet nyújthatnak.

Ez történt most is, mikor úgy esett, hogy másfél évvel első hollandiai kirándulásom után ismét módom nyílt eljutni Amszterdamba. Előtte újabb keresgélés indult, mit is lenne érdemes megnézni: Bodon Sándor munkáira már az előző utat követően rátaláltam (mennyire bosszantó, mikor az ember utólag fedez fel olyan dolgokat, amelyek mellett lehet, hogy tudatlanul el is sétált), Hilversumra viszont csak most, és még épp időben. A holland fővároshoz igen közel eső városka (vonattal körülbelül 20 perc) annyi izgalmat kínált, hogy ennek sajnos csak töredékével volt mód megismerkedni, de így is maradandó élményt jelentett.

dudok-2-fotocollectie_dienst_publieke_werken_gemeente_hilversum
Willem Marinus Dudok /Kép forrása: Fotocollectie Dienst Publieke Werken Gemeente Hilversum

A város ugyanis a holland modernizmus igazi fellegvára, s mindezt egyetlen embernek, Willem Marinus Dudoknak köszönheti. Dudok 1884-ben született Amszterdamban, s eleinte úgy tűnt, karrierje a katonasághoz köti majd. Szabadidejében azonban épületek tervezésével foglalkozott, s mindez csakhamar átfordult komoly hivatástudatba. 1913-tól Leiden, majd 1915-től Hilversum városi mérnöke lett. Hilversum ekkoriban rohamosan fejlődő település volt (Dudok szisztematikusan, ugyanakkor nem pejoratívan mégis falunak hívta Hilversumot, sőt, munkája során mindvégig igyekezett is megőrizni ezen jellegét): míg az 1800-as évek végén a lakosság száma alig érte el a 12 ezer főt, ez a szám az 1930-as évekre már közelítette az 50 ezret (most körülbelül 90 ezren lakják). Amszterdam közelsége miatt az átlag hollandusok mellett főleg a tehetősebb rétegek képviselői (katonák, hivatalnokok), a gyarmatokról hazatérő tisztviselők költöztek ide, s mindez értelemszerűen magával hozta a fejlődés igényét is.

Dudok ebben látta meg a lehetőséget, s már az 1910-es évek második felétől számtalan épületet tervezett: több iskolát (például Trompschool, Geraniumschool, Rembrandtschool) fürdőt, lakókomplexumot, rendőrségi központot, sportpályát, illetve vágóhidat is. 1928-tól a város főépítésze lett, ami még több és még komolyabb megbízatással járt. Munkája során nagyjából 80 épület tervét készítette el Hilversum számára, s ezek nagy része meg is valósult. Emellett persze a várostervezés is osztályrészéül jutott, s a település mai képe (az utcahálózat, a parkok, terek kialakítása) gyakorlatilag az ő elképzeléseit tükrözi.

A végső megnyugvás helye(i)
Amszterdamból vonattal indulva nem Hilversum központját céloztuk meg, hanem a külvárosban, a médiaparknál szálltunk le (Hilversum nem csak Dudok miatt jelentős, ez a település gyakorlatilag Hollandia médiaközpontja). Ennek közelében áll ugyanis a Noorderbegraafplaats (Északi temető), ahol maga az építész is nyugszik. Az 1929-ben megnyitott temető érdekessége, hogy az ember inkább érzi magát egy parkban, mint sírkertben. Érezhető, hogy mindennek vonalzóval húzták meg a helyét, bár ez éppen a sírokra nem áll, mert azok meglepően szellősen és sok esetben kissé kusza rendben helyezkednek el.

Építészetileg persze nem ez, hanem a bejárati- és ravatalozó épület érdekes. A lapostetős, kubusos kialakítású együttes egyszerűségével is kellően méltóságteljes. Sokat dob a látványon a bejárat mellé egy mélyebb árokba telepített tavacska (a tükröződést adó vízfelület az osztrák, de főként az Egyesült Államokban aktív Richard Neutra mellett Dudok több megvalósult munkájánál is hangsúlyos elem), illetve a fűzfa is. Az építész a ravatalozót kifelé zárttá, a sírkert felé padlótól a tetőig érő ablakhasábokkal nyitottá tette, s ezúttal csak díszítőelemként, illetve a lábazatok esetében hagyta meg a nyerstéglát, egyébként vakolt felületeket használt.

Dudok emellett a város déli oldalára is tervezett egy temetőt (Zuiderhof), amely az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején készült el. Itt is a lapostető, a hasábos kialakítás, a vakolt falak és a téglalábazat dominál, ugyanakkor az épületrészek belső oldalán vékony oszlopsor fut végig, a padló pedig sakktáblaszerűen, (márvány)lapokból van kialakítva.

Iskolaépítészete
Dudok számtalan iskolát tervezett pályafutása során. Ez a terület volt az, amelyben talán leginkább megmutatkozott azon szemlélete, amelyről Az új építészetről címmel így írt a Tér és Forma 1928/7. számában (nem egyértelmű számomra, hogy valóban a lapnak írta-e ezt a cikket vagy csak átvételről van-e szó, de talán nem is fontos): „Az építőművészet legyen egyéni, ezért ellenzem Le Corbusier »lakógépét«. Nem ismerek szerkezeti dogmákat. Ha a lapos tető az indokolt, úgy lapos tetőt építek; ha a magas tető indokolt, úgy olyant építek. Mindezek olyan kérdések, amelyek a környezetből, az adott helyzetből következnek, és oldandók meg. Ha valaki művészet-történetileg kíván meghatározni engem – nem lehetek segítségére. Azt mondják, hogy én romantikus vagyok, de hiszen ugyanezt mondják Hoetgerről és Mendelsohnról is. És be kell vallanom, hogy a romantikus jelző nem hangzik nagyon kellemesen, sőt semmiesetre sem dicséretes. Megszoktam azt, hogy a magam gondolataiért sokat küzdjek, és általános ítéletek által sem hagyom magamat eltéríteni a magam saját útjáról.”

Ha a remek dudok.org weboldal adatai alapján jól számoltam össze, Dudok összesen 19 oktatási épületterve valósult meg Hilversumban. Ez egészen elképesztő mennyiség, főleg annak fényében, hogy vannak olyan építészek, akiknek pályájuk során jó, ha összesen ennyi házuk megépül. Ez a magas szám viszont azt is jelenti, hogy Dudok egy-két hasonló megoldáson túl kellően változatos formákat alakított ki. Ahogy a fenti idézetben is írja, ha valahol a lapostető ideálisabbnak tűnt, akkor azt alkalmazott (mint például a Nassauschoolnál, a Rembrandtschoolnál, a Lorentzschoolnál vagy a Vondelschoolnál). De ha valahol a zsindelyes nyeregtető indokoltabbnak látszott, jobban illett a környezethez (lásd a Geraniumschool, a Minckelersschool, a Nelly Bodenheimschool vagy a sajnos már elbontott Jan van der Heijdenschool esetében), akkor azt.

A Noorderbegraafplaats közelében mindenképp érdemes felkeresni a neves holland gyermekkönyv-szerzőről, Nienke van Hichtumról elnevezett óvodát, illetve a holland matematikus, Willebrord Snellius nevét viselő utcán álló Snelliusschoolt. Más kérdés, hogy az iskola már sajnos nem a fiatalok fejlődését szolgálja, mivel 1999-es renoválása után irodaként hasznosították (bár ottjártamkor nagy tábla hirdette, hogy eladó a komplexum). Igaz, az óvoda életében is volt egy korszak, amikor más funkciót kapott, de az most újra a gyerekek birodalma.

Az 1932-re felépült Snelliusschool Dudok legmarkánsabb küllemű épületei közé sorolható. Gyönyörű, belga vöröstégla burkolat, a bejáratot jelző, karcsú torony, illetve a hengeres lépcsőház üvegtégla borítása (belülről ez még látványosabb) azonnal felismerhetővé teszik az iskolát. És ez még csak a főhomlokzat! A másik oldalról azt is megcsodálhatjuk, milyen ügyesen öleli körbe az U-alakú komplexum a belső udvart, a tervező milyen jól oldotta a meg a hosszú szalagablakokkal, illetve sima, ám hatalmas ablakokkal a természetes fény bejutását a termekbe, a tornacsarnokba és a folyosókra. A sötétbordó lábazat a vörös falakkal, illetve a fehér acélkeretes ablakokkal (a bejárat oldalában ez gyakorlatilag függönyfalban kulminál) igen kellemes és hangulatos színkombinációt eredményez.

A pár lépésnyi távolságra lévő, háromszög alakú kis terecske központi elemének számító Nienke van Hichtumschool esetében érződik, hogy Dudok nagyjából vele egyidőben (az 1920-as évek legvégén) tervezte a Lorentzschoolt, mivel igen hasonlóak egymáshoz. Mindkettő sárgásbarna téglaburkolatot kapott, helyenként az ablak- és ajtók oldalfalazásához viszont kék színű mázastéglát használtak. Maguk a nyílászárók narancssárgára mázolt acélkeretűek (nem tudom, hogy eredetileg is ez volt-e a színűk, de jó eséllyel igen), emellett pedig mindkét épület izgalmas eleme az üvegezett hengerben végződő szárny. A Hichtumschool esetében ennek fontos funkciója is volt, hiszen a gyerekeknek az udvari játék mellett ez az épületrész nyújthatta a legnagyobb élményt, mivel érzetre majdnem olyan lehet odabent tartózkodni, mintha mégis kint lennénk. Dudok ide is tervezett egy kicsi tornyot, amelybe már eredetileg is mesterségesen kialakított madárfészkeket telepítettek.

Vékony Zsolt

A cikk második része itt érhető el.

Aki nem tartotta magát nagy építésznek: Willem Marinus Dudok (I. rész)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s