Így írt saját magáról Kozma Lajos a Magyar Iparművészet című folyóiratban 1935-ben: „Az érvényesülésért nem verekedtem soha. Jöttek jó emberek, és rendeltek nálam könyvet, bútort, lakást, házat, ahogy szomszédomban, a nemes csizmadiánál papucsot, cipőt, csizmát. Igyekeztem derekasan megfelelni a feladatnak”.
