A város beszél a lakóihoz, beszéljük a városunkat, a várost, ahol élünk, már csak azáltal is, hogy ott lakunk, közlekedünk és nézzük – írta Roland Barthes francia irodalmi teoretikus, nyelvész, filozófus.

A város nyelve a mozgásban jön létre: rohanunk, hogy odaérjünk, kószálunk, meg-megállva járjuk az utcákat, a busz ablakából nézzük az elrohanó épületeket. Ami körülvesz bennünket, a város nagy szövegének része, szavak, mondatok, amelyeket el kell sajátítanunk, hogy megérthessük, hol lakunk, milyen teret járunk be a mindennapok során. Az unalomig ismételt frázisok mellett akadnak rég elfelejtett szavak is, amelyeket újra fel kell fedeznünk, hogy szóba elegyedhessünk a várossal.

Blogunkon elsősorban modern magyar építészek fontosabb munkáit járjuk körül: olyan szakemberek pályáját elevenítjük fel, akiknek alkotásai meghatározzák a városképeket (ám nevük sokszor érdemtelenül kikopott a köztudatból), és olyan épületeket mutatunk be, amelyekkel talán mindennap találkozunk, mégsem ismerjük a történetüket.

(A képen az egyik Kozma Lajos által tervezett, Lupa-szigeti nyaraló látható. Forrás: Fortepan.)